Firkák és rajzolni próbálás

Ma is rájöttem, hogy képtelen vagyok pontosnak, precíznek lenni, azt rajzolni, ami ott van és méricskélni, hogy minden stimmeljen. Nem okoz örömet, ha stimmel, nem izgat egyáltalán a folyamat, és ha a látvány unalmas, akkor már eleve nincs kedvem az egészhez (de mi az unalmas, én pl. a drapériát nem tartom annak). De a többi alkotós dolognál meg azér nem vagyok pontos, mert túl izgi és kíváncsi vagyok, hogy mi fog kisülni.. Hát szóval meg kell találnom azt a technikát, amiben lehet szelesnek lenni és még direkt jól is fog kinézni emiatt..

Bőr

A fiúmnak készítettem egy tolltartót (égettem bele a varrás mintájára vonalakat, de ez a képen nem nagyon látszik) meg az ezeréves bőrövéből egy "nasca-vonalas" karkötőt.
Amúgy imádom a bőr illatát, tapintását és nyikorgását, ha találok olcsón valami bőrcuccot, muszáj hazavinnem. Persze a nagyja megy a gyűjteménybe, használni nem használom, csak nézegetem őket.

Napsütés miatt

Nagyon nem szeretek félhomályban vagy villanyfénynél dolgozni, de tegnap végre sütött a Nap, és én is sütöttem és készítettem gyurmaékszereket. Gyúrni is könnyű volt őket, amikor hideg a szoba és a kezem, akkor elég gyötrelmes. Mondjuk nem tudom, mi lesz télen, amikor elég hideg a lakás.
Ezeknek az ékszereknek a díszei főleg kukába való tárgyakból kerültek ki: egy szétment, használhatatlan táska kerámiagyöngyei meg fémflakon belseje.
Lettek pontfülik, pár medál és egy rombuszklipsz nekem.




És a színek, a színek. Ilyenkor mindig olyan jó színesbe öltözni.

Testszken

Első szkennelvényem egy régi papírpénz volt, utána meg jött a játék, hogy még mi minden szkennelhető be és hogy aminek teste van, azt milyen izgalmasan képezi le a szkenner a homályaival, árnyaival, fényeivel.