Tegnap nyűglődés közepette, hogy semmi nem jut eszembe alkotós feladatok kapcsán, feltaláltam a koromba rajzolást (-magamnak, mert biztos létezik, csak én nem tudok róla)! Marha jó! Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen türelmet/nyugalmat és viszonylagos pontosságot igénylő technika örömet tud okozni. A legfinomabb ecsetérintés is rögtön törli a kormot. Vagyis ez se mindig igaz, mert ha nagyon bekormozzuk helyenként a lemezt, ott az első ecsetvonás csak a korom felső rétegét viszi le, így akár árnyalatokat is létre lehet hozni. De nagyon lenyugtató és amellett meg izgalamas dolog látni, hogy mi fog kisülni egy vonalhúzásból (javítani a rajzot nem nagyon lehet). És mi kell hozzá? Csak egy fotógép, hogy megörökítsük a múlandó rajzot. Jó, meg egy fémlemez plusz egy gyertya. Eszköz meg bármi lehet. Nagyon jó játék. Amúgy fotózni elég nehéz, mert nincs egyfajta nézete, attól függ, hogy van bevilágítva és milyen szemszögből nézzük, úgy változik a kép is.
