Ami egy grafikai tudástár lenne. Már van neki helye a weben meg működőképes, csak épp tele kéne tölteni tudással. Ami jó nagy falat, mert azt nem akarom, hogy mindent a wikiről meg a netről vagdossak be, szeretném átrágni magam ezeken, utánajárni, stb. Ha ez sikerülne is, utána meg ott van az, hogy ezeket szépen egyenként kell feltölteni, megszerkeszteni, ami egy statikus weboldalnál szokás ugye. Na ehhez nagyon nincs kedvem, pláne, ha egy dolgot változtatni kell, akkor tuti, hogy mind a 102 oldalon emiatt szintén változtatni kell valamit. Szóval jó lenne flashre áttérni, bár lehet, hogy az se lenne könnyebb, de nagyobb szabadság lenne több dologban. A konkrét gondom magával a tervvel meg az, hogy nem elég tágas ennyi információhoz, de a szerkezetét még könnyen át lehet tervezni.
A Képzőn fotóztam az alapanyagot a Dürer-vonalhoz, ahol tehetséges képzős barátném, Szandra volt az idegenvezetőm, így róla is készült kép az ódon művésztanodában. Akárhányszor járok itt, mindig hazaérkezős érzésem van. A félhomály, a festékes és piszkos falak, az illatok, a nemes, régi eszközök és épületrészek.. Mindet nagyon szeretem és nagyon az én világom. Szeretem a mocskot, a műhelyeket, ahol jófajta munka folyik és hogy ez nyomot hagy mindenhol, nem steril, nem fehér, nem új. Ilyen környezetben biztosítva van ám az alkotói ihlet. 
Első drótos-csigavonalas próbálkozás. Türelem- és pontosságtanító, úgyhogy azt hiszem jól fog jönni ez a csigaterápia.
Októberi látogatás a legfiatalabb rokonnál, aki épp 1 éves szülinapját ünnepelte. Készítettem neki egy csörgőorrú babzsák-rongyegeret, a rávarrt gyöngyöket kétszer megpöckölte és ennyi volt a játék. Viszont a mini söröskorsót értékelte, hosszan elvolt azzal, hogy belerakott egy építőkockát, majd kivette, majd megint beletette. A konyhában is hamar felfedezte az alacsonyra rakott gyurma-hűtőmágneseket. De neki a legszuperebb játék a páromtól származó puha, kék labda volt, amit véradáskor szoktak nyomkodni az emberek.
