A Képzőn fotóztam az alapanyagot a
Dürer-vonalhoz, ahol tehetséges képzős barátném, Szandra volt az idegenvezetőm, így róla is készült kép az ódon művésztanodában. Akárhányszor járok itt, mindig hazaérkezős érzésem van. A félhomály, a festékes és piszkos falak, az illatok, a nemes, régi eszközök és épületrészek.. Mindet nagyon szeretem és nagyon az én világom. Szeretem a mocskot, a műhelyeket, ahol jófajta munka folyik és hogy ez nyomot hagy mindenhol, nem steril, nem fehér, nem új. Ilyen környezetben biztosítva van ám az alkotói ihlet.
A Képzőn fotóztam az alapanyagot a Dürer-vonalhoz, ahol tehetséges képzős barátném, Szandra volt az idegenvezetőm, így róla is készült kép az ódon művésztanodában. Akárhányszor járok itt, mindig hazaérkezős érzésem van. A félhomály, a festékes és piszkos falak, az illatok, a nemes, régi eszközök és épületrészek.. Mindet nagyon szeretem és nagyon az én világom. Szeretem a mocskot, a műhelyeket, ahol jófajta munka folyik és hogy ez nyomot hagy mindenhol, nem steril, nem fehér, nem új. Ilyen környezetben biztosítva van ám az alkotói ihlet. 
7 megjegyzés:
Tetszik nekem ez a hely:)
Hát ja, marha jó. Majd hajnyíráskor elviszlek:)
Hát igen!
Te amúgy ide jártál, Balasko?
Csak bejártam. Krónikus Diploma fóbiám van :)
De a grafikai műhelyek, nyomdák szaga is enyhe izgalomba hozza az idegvégződéseimet.
De még egy nagy-teljesítményű fénymásolóból kiáramló, enyhén ionizált, abszolút káros ózon is szép emlékeket generál.
:)) Nálam is egyenlőre a grafikai műhelyek festékes illata a legmegbolondítóbb, de minden műhely jöhet dögivel, imádom őket:)
Megjegyzés küldése